A kakas nem kukorékolt, és a kutya sem ugatott. Ez nem lepte meg Konent, mert se kakas, se kutya nem volt a közelben. Viszont voltak betonépületek. Égig érő hatalmas betonhasábok, apró nyílásokkal az oldalukon. Nehezen tudta elképzelni, hogy élő ember bemerészkedik egy ilyen szerkezetbe, pedig láthatóan, rengetegen voltak mindegyikben. Ahogy sétált, eluralkodott rajta az érzés, hogy egyedül van. És valójában egyedül is volt, mint mindeni más ezen a sivár vidéken. Fát csak a játszótéri padok szétkorhadt, sörtől és buja dolgoktól lucskos ülőkéjén vélt felfedezni. A szeméttől alig lehetett járni, pedig direkt a Birmike márkájú golfcipőjét vette fel. Az egyik betonmonstrum előtt elhaladva az egyik üvegajtón a következőket olvasta: "Csőcsere volt!! Kedden". Hogy melyik kedden azt nem lehetett kideríteni a feliratból. Ezt nem tudta mire vélni, így hát visszafordult, hogy kielégítse kíváncsiságát. De amint megfordult egy 2 méter magas, 160 kilós, kopasz izomszekrénybe ütközött, aki egy falatnyi mobiltelefont szorított a füléhez, amibe folyamatosan köpködte a nyálát rágózás közben. Jobb karjára a Bazilika volt tetoválva egy zarándokcsoporttal és Jézussal övezve, alatta felirat: "Metallica-Gizi szeretsz a kurva anyádat!!?" Bal kezében egy madzag lógott, aminek a végére valami sivatagi patkányhoz igencsak hasonlatos állatka volt felrögzítve a nyakánál fogva.
-HÁT NEM LÁTSZ HÁTRA TE CSIRKEBÉL???- üvöltötte, miközben a nadrágjába törölte a nyáltól csöpögő mobilját
-Nem koma, nem látok? Te látsz? - kérdezett vissza Konen
-MIVAAA??? Összecsomagollak te vakegér!!- és meglódította agyontetovált karját, láthatóan Konen állcsúcsát célba véve.
Hősünk nem szeppent meg a mozdulat láttán, elhajolt az ütés elől és menet közben kikapta a hústorony kezéből a telefont, aki a hatalmas lendülettől majdnem orra esett. Ám ekkor Konen az arca elé tartotta pöttöm mobilját, amit a kopasz annak rendje-módja szerint lenyelt. Megpróbált üvölteni, de torkából csak valami furcsa csipogás tört fel. Szemei kigúvadtak, ezt lehet hogy a lenyelt mobil okozta, vagy a düh amiért nem tudta megnézni kitől kapott sms-t. Kapva az alkalmon, Konen beosont a misztikus üvegajtón.
Amint belépett, már tudta hogy jobb lett volna a kopasszal folytatni a harcot. A szűk helyiségben egy asztal, három rozzant alumínium szék és egy kéken világító koporsó kapott helyet. Továbbá a sarokban egy üvegajtós hűtő dörmögött, aminek polcain üvegek sorakoztak, 98 V-Power racing felirattal és egy kagyló emblémával az oldalukon. Az asztal mögött egy bantunéger nő ült, legalábbis Konen arra következtetett a bőrszíne alapján. Haja vörös és neonzöld színben pompázott, szája, füle, szemöldöke és orra fémszegecsekkel volt kiverve. Újjait 8-10 centis hegyes, színes műkarmok díszítették, melyekkel meglepően gyorsan nyomkodta a kezében tartott három mobiltelefont. Csak egy szemöldökrándítás árulta el, hogy tudomást vett Konen érkezéséről. Így álltak egymással szemben néhány percig, míg végre a nő megszólalt.
-Bérlet vagy alkalom? Csőcsere volt. Bércsivel jobban jársz.- mondta, miközben a szemét nem vette le a telefonokról egy pillanatra sem. - De most bocsi, telcsiznem kell egyet, addig dönthetsz. Vagy iszol addig egy V-Powcsit? - a választ meg sem várva a füléhez emelte mindhárom telefont és csicseregni kezdett.
Konen a reluxák között kilesett. Már sehol nem látta a kopaszt. Úgy döntött nem várja meg amíg a bantunéger befejezi a telefonálást és a V-Powerhez sem kapott kedvet.
Az utcára érve ismét egy számára érdekes dologra lett figyelmes. A játszótér egyik félreeső zugában három 10-12 éves forma srác nagy füstfelhőket eregetve röhögcsélt. Gondolta végére jár a dolognak. Ahogy közeledett a kis csapathoz főtt zokni és bolhairtó szagát vélte felfedezni a levegőben.
-Sziasztok srácok! Mit csináltok, megkérdezhetem? - tette fel a kérdést ártatlanul.
-Most minek pofátlankodsz ide? - köpött vissza a legalacsonyabb, haját a szemében viselő kamasznövendék. - Nem látod hogy BIO-t szívunk??
-Azt látom hogy szívtok valamit, csak azt nem tudtam, hogy mit. Mi az a BIO?
A kérdés szemel láthatóan meglepte a kölyköket.
-Ember, mi van veled? Még a 6 éves kisöcsém is tudja, hogy mi az a BIO. - mondta szinte undorral az arcán, miközben 3-4 mély slukkot szívott a cigiből. - Bio fű haver. Mindenki ezt szívja...
Konen szemében megcsillant a kíváncsiság.
-Mitől bio? Nem használnak a termesztésnél vegyszereket?
Ekkor a középen álló suhanc, aki épp szívott a cigiből, görcsbe rándult. A hangja alapján nem lehetett eldönteni, hogy köhög vagy röhög. A másik két srác unott fejjel nézte a "performanszot". Miután kiköhögte/röhögte magát, végre megszólalt.
-Te a holdról jöttél? - tette fel a kérdést, miközben alágyújtott az időközben bealudt ciginek. - A BIO nem más, mint szintetikus THC. Egy fehér por, amit jól feloldanak acetonban (igen körömlakk-lemosóban)és növényi törmelékre permetezik.
Konen megrökönyödött a válasz hallatán.
-Komák az aceton méreg az emberi szervezet számára. Egyébként ha szintetikus a dolog, akkor mitől BIO?
Most a harmadik srác szólalt meg.
-Senkit nem érdekel, hogy miért hívják BIO-nak, olcsó és bárhol hozzájuthatsz. Törvény sem bünteti. Meg amúgy is, hogy lenne méreg az aceton, látod te is, hogy egyikőnknek sincs semmi baja.
De amint befejezte a mondatot a szívéhez kapott és görcsös rángás közepette a földre zuhant. Konen megrémült. A középső tini lehajolt és kivette a görcsösen rángó barátja kezéből a cigit.
-Ez a fasz megint berosszult! -mondta miközben nagyokat slukkolt a cigiből. - Húzzunk innen tesa.
A két kölyök egy szempillantás alatt az egyik betonház bejáratához futott és eltűntek Konen szeme elől, mielőtt az szóhoz juthatott volna. A gyerek felakadt szemmel rángatózott szaporán kapkodva a levegőt. Kezeit még mindig a szívén tartotta. A távolban sziréna hangja hallatszott. Konen dermedten állt. Próbált ésszerűen gondolkozni. A sziréna hangja egyre hangosodott. Nem tudta mit tegyen. Lehajolt a sráchoz, megfogta a csuklóját. Érezte, hogy a pulzusa úgy ver mint egy varrógép. A sziréna zaja valahogy kakaskukorékolásra kezdett hasonlítani és mintha kutyaugatást is vélt volna felfedezni benne.
Verejtéktől csatakosan ébredt. A nap első sugarai szikrázva csillogtak a falon.
-Micsoda szörnyű álom. - mormogta maga elé, miközben a pipájáért nyúlt.
