Kezdeteben volt az ember és megértette, hogy Ő ember. Már itt óriási hibát követett el, hiszen elfelejtette állati mivoltát. Elfelejtette, hogy egykor még a fán kúszott-mászott és azt ette amit a föld adott neki. Elfelejtette, hogy mitől jó egy közösség, elfelejtett önmagán (a felismert emberen) kívül bárkit és bármit szeretni annak csak létezése miatt. Elfelejtette a hitet, az alázatot, a kegyelmet és elfelejtett szólni a szomszédnak amikor épp kirabolják a lakását... Az ember egyedül maradt, milliárdnyi rokona között egyes-egyedül. A félelem maradt az egyetlen társa, és érzi ebben a kísérőben nem bízhat, mégsem engedi el, mert a magány nagy úr ám... Ki is az EMBER? a teremtés koronája, a pusztítás mestere, a félelem rabszolgája, vagy a szomszéd szomszédja. Nevezhetjük bárminek, de azért gondolkodjunk el rajta, hogy miként viselkedne egy idegen bolygó "teremtés koronája". Vajon Ő is elpusztítaná a lakóhelyét, vajon Ő is azt hinné hogy egyedül miatta hozták létre azt a bolygót, csak az Ő kényelmére?
A 21. századra eljutottunk végre oda, hogy mindenki lehet sztár. Ma még csak egy srác a faluból, holnapra a leghíresebb fejenállva-vajaskenyeret-zabáló megacsillag avagy hullócsillag. Mondvacsinált hűhó, a valódi hűhó elrejtésének legjobb módja. Valóban ez lenne a feladatunk? Tíz perc szereplés 2 reklám között?
Eljutottunk oda is, hogy végre nem kell az ételért megdolgoznunk, hiszen legyártják nekünk. Nem annyit amennyire szükség van és nem abból amiből lennie kell, de legyártják. Manapság ki tudja, hogy milyen volt egy kenyér amit a kemencében sütöttek BÚZA lisztből, vagy mennyi munkával jár megcsinálni egy rétest. És itt nem arra gondolok, hogy megvesszük a közértben a hozzávalókat... Tehenet fejni, túrót csinálni, almát szedni és még sorolhatnám...
Végre van Arckönyv is, ahol mindenki bemutathatja, hogy milyen lenne, ha nem olyan lenne, mint amilyen. Senki nem ismeri a másikat, vagy amit ismer belőle az nem a másik. Elővesszük a legszebb mosolyunkat, a legjobb ruhánkba öltözve (mert ugye a ruha teszi az embert) és felrakjuk kedvenc közösségi oldalunkra. Kirakatbabák egy álarcosbálban.
Van mobiltelefonunk is, hogy bármikor bárki felhívhasson szarás közben, vagy hogy "rácsöröghessünk" az asszonyra hogy biztos nem kefél-e a szomszéddal. Vagy lefotózhatjuk, ahogy a nagypapa protkója kiesik a 91. születésnapján, a gyertyák elfújása közben. Vagy elolvashatjuk az í-méljeinket, mintha a postára járnánk 3 percenként hogy nem-e jött levelünk.
Konen a Rembó ebből a posványból született, és ebben éli hétköznapjait is. Semmi nem különbözteti meg embertársaitól, semmivel nem jobb az átlagnál és nem is rosszabb. Mégis van egy dolog, ami Konen a Rembóvá teszi. Megmaradt állatnak.
Állatként az ember nem vágyik mobiltelefonra, vagy plazmatévére, de attól még használhatja őket. Állatként nem érdekes egy pornófilm és szánalmas egy gyorsétterem, de az evést és a szexet nem kell elfelejteni. Állatként nincs politika és nincs hazugság, nincs korrupció és nincs rendőrség, nincs vallás és van szeretet. Vannak akik képesek emberként állatnak maradni és mégis embernek lenni.
FIGYELMEZTETÉS!!
A mellékhatások elkerülése végett aki nem tud állat maradni, az ne olvassa tovább!! TV imádók, mekdonáldszosok, politikusok, rendőrök, vallási képviselők részére a tartalom olvasása káros hatással lehet, semmilyen felelősséget nem vállalunk az olvasásból adódó felháborodásért.
